nbiii

Szezonbeli utolsó bajnoki mérkőzésünket idegenben, a Dunaújváros ellen játszottuk le. A szebb napokat megélt patinás klub sokáig a feljutásra is esélyes volt, végül a dobogó legalsó fokára értek oda. Helyezésüket az utolsó forduló eredménye már nem befolyásolta — ahogy a miénket sem —, mi viszont a tétnélküliség ellenére szerettünk volna tisztességgel búcsúzni az idei évtől. 

Utolsó előtti — és egyben utolsó hazai — bajnoki fordulónkat a Ceglédi VSE csapata ellen játszottuk. Szerettünk volna szép eredménnyel búcsúzni a hazai publikumtól, ennek fényében mindent meg is tettünk annak érdekében, hogy ne csupán gesztusból tapsolhassanak a kilátogató vendégek. 

Vasárnap hosszú túra várt minket, ugyanis soron következő ellenfelünk a tabellán közvetlen riválisunkként említhető Mohács gárdája volt. A két csapat ősszel remizett a Sport téren — akkor az utolsó utáni pillanatokban mentettek pontot a baranyaiak —, így, ha ugyan már mindkét fél részéről valamirevaló tét nélkül is, de szerettünk volna győzelemmel visszavágni az utolsó pillanatokban kiengedett két pontnak. 

Hétvégén, immáron valós tét nélkül a már bajnok Kozármisleny csapatát fogadtuk hazai környezetben. A mislenyiek ezidő alatt nem találtak legyőzőre, 34 forduló alatt 25 esetben könyvelhettek el három pontot, míg 9 ízben remiztek. Mi az odavágón szoros mérkőzésen egy góllal maradtunk alul Aczél Zoltán gárdájával szemben, ebből kiindulva — és a már stressz hiányában felszabadult játékból fakadóan — bíztunk egy esetleges bravúr-eredmény elérésében…

Szerdán, az NBIII Közép csoportjának 34. játéknapján Hódmezővásárhelyre látogattunk. Aktuális ellenfelünknek volt miért visszavágnunk, ugyanis az otthoni odavágón szoros mérkőzésen, hajrában szerzett két vendég-találat következtében engedtük ki a kezünkből az egy pontot, most azonban nem csupán a pontszerzésre, hanem a bennmaradás életben tartására is törekedtünk. 

Az NBIII Közép csoportjának 33. játéknapján a Szekszárdi UFC csapatát fogadtuk hazai környezetben. Aktuális ellenfelünk "kényelmes pozícióból", a 13. helyről várták a mérkőzést, mi pedig azon vagyunk, hogy a matematikai esélyt minél tovább megpróbáljuk megtartani a bennmaradás érdekében. 

A szerdai fordulót követően már azonnal a következő megmérettetésre kellett koncentrálnunk, ugyanis vasárnap az MTK II. vendégeiként léptünk pályára a BVSC Szőnyi úti sportpályáján. A kék-fehérek szereplése igencsak rapszodikus, és a keretük folyamatosan változik az NB1-es, illetőleg az U19-es csapatösszetétel nyomán.

Hétközi forduló keretein belül a tavalyi bajnokcsapatot, az Iváncsa KSE együttesét láttuk vendégül hazai pályán. Ősszel az utolsó utáni percekben Járvás Zoltán góljával ikszre tudtuk menteni az odavágót, ez alkalommal pedig főként ennek okán, illetőleg a hétvégi, Dabas-Gyón elleni sikerünkből adódóan ismételten egy hasonló, vagy egy őszinél is jobb eredménnyel terveztünk előrukkolni. 

Vasárnap a szintén kiesés elől menekülő Dabas-Gyón FC gárdájával csaptunk össze idegenbeli körnezetben. Egyik együttes sem kérkedhet a mérlegével - aktuális ellenfelünk február 27-én nyert utoljára -, noha a mentális előny némiképp a vendéglátóink felé húz részben a tabellán elfoglalt előnyösebb pozíció miatt, részint pedig mert az előző fordulóban az MTK ellenében 2:0-s hátrányból 2:2-re tudták menteni a párharcukat. Motiválni persze senkit sem kellett, mindenki átérezte a találkozó súlyát.

Nem festenek jó képet a csapatról az eredmények, pedig a pontínséges időszak ellenére szakmai szemmel látni lehet a változást a gárda játékában. Persze egy csapat milyenségét a tabella fogja meghatározni, az pedig nem éppen hízelgő ránk nézve. Az elmúlt időszak eseményei okán megszólaltattuk az együttes vezetőedzőjét, Zoran Spisljakot, illetve Medgyes Zoltán sportigazgatót, hogy értékeljék a szezon során tapasztaltakat: