Lépéskényszer - interjú Medgyes Zoltánnal és Zoran Spisljakkal

Nem festenek jó képet a csapatról az eredmények, pedig a pontínséges időszak ellenére szakmai szemmel látni lehet a változást a gárda játékában. Persze egy csapat milyenségét a tabella fogja meghatározni, az pedig nem éppen hízelgő ránk nézve. Az elmúlt időszak eseményei okán megszólaltattuk az együttes vezetőedzőjét, Zoran Spisljakot, illetve Medgyes Zoltán sportigazgatót, hogy értékeljék a szezon során tapasztaltakat:

• Az őszi idényt követően egyelőre a tavaszi fordulás sem hozott számottevő előrelépést a csapat életében. Szubjektív és objektív szempontokat egyaránt figyelembe véve, miket lehet a jelenlegi negatív széria okai közt felsorolni?

• Zoran Spisljak: Én abból indulnék ki, hogy a csapat játékban magához képest rengeteget fejlődött és sok területen többet mutatnak magukból ahhoz képest, mint amikor átvettem a csapatot. Szervezettség, agresszivitás, kommunikáció, összjáték tekintetében ezek a változások kézzel foghatóak, és rendszerint meccsenként 6-7 komolyabb helyzetet is sikerül kidolgoznunk, ám mégsem tudtuk elérni, hogy ezekből pontok tekintetében profitáljunk. Hogy miért nem tudnak az erőfeszítéseink eredményességgel párosulni, igencsak sok összetevős, de rendszeres csapatszintű és egyéni beszélgetésekkel folyamatosan próbáljuk megtalálni a megoldást a sikerhez vezető úthoz. A látottak alapján kevés olyan mérkőzésen vagyunk túl, ahol szégyellnünk kellett volna magunkat, talán egy-két meccs kivételével minden esetben tudtuk játszani a saját játékunkat. Nemegyszer jó helyeken tudtunk labdákat szerezni, valamennyi támadásunkat lövőhelyzetig tudtuk vinni, mégsem tudtuk ezen lehetőségeinket kihasználni — pedig akkor nem ott lennénk, ahol most. A csapat hisz magában, bízik a bennmaradásban, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a szezon végéig feljebb tudjunk zárkózni a tabellán.

• Medgyes Zoltán: Csatlakozom az edző gondolataihoz, a játékunk sokat javult, ami ugyan helyzetkihasználásban nem feltétlenül mutatkozik meg — lásd, a Vác ellen is volt vagy 15 olyan kísérletezésünk, amelyekből gólt/gólokat érhettünk volna el, szemben a hazaiak két lehetőségből egyet értékesíteni tudtak. Ez itt a fő, kardinális gond véleményem szerint.

• Mik voltak az elsődleges célok, és miképpen változtak ezek a tabella ismeretében? 

• Z. S.: A cél már az elejétől kezdve a bennmaradás kiharcolása volt, ez most sem változott, az eredmények tudatában pedig pláne egyetlen célkitűzésünk lehet. Nincs sok idő, nincs sok lehetőség, de matematikai szempontból még mindig van esély, úgyhogy küzdeni kell az utolsó pillanatig.

• M. Z.: Egyértelmű cél a harmadosztályú tagság megőrzése, ez nem változott.

• Milyen a csapatkohézió az öltözőben, milyen a hozzáállásuk a játékosoknak? 

• Z. S.: A csapatkohézióval sosem volt gond, remek viszonyban vannak a játékosok egymással, edzésen kívül is baráti kötelékek alakultak ki. A morál fontos szempont, ugyanakkor nem elégséges ahhoz, hogy felfelé induljunk el, egyénileg és csapatszinten is több extrát be kell építenünk. Ők is látják a fejlődő tendenciát, ugyanakkor a jó játék ellenére az eredménytelenség, a reménytelennek tűnő próbálkozások és a kapott gólok megrendítik a játékosokat. Tudják, hogy meccsről-meccsre nehezebb lesz és egyre nagyobb nyomás van rajtuk, de a körülményekhez képest mentálisan jól viselik a srácok a megpróbáltatásokat, és mindenki próbál megtenni mindent annak érdekében, hogy kimásszunk a gödörből. 

• M. Z.: A csapatmorált én is jónak értékelem, azzal talán sosem volt gond az elmúlt években, ugyanakkor én a hozzáállással kapcsolatban úgy érzem — szubjektív meglátásom alapján —, hogy vannak játékosok, akiknek a habitusa nem megfelelő. Vélhetően a mester nagyobb rálátással van a dolgokra, de én személy szerint nem mindenkin látom azt, hogy 110%-ot nyújtana edzéseken vagy meccseken. Nem tudom és nem kizárólagosan az én tisztem eldönteni, hogy ez mitől lehet, talán valaki éppen kevesebbet játszik vagy sértődött, de vannak olyanok, akik talán nem érzik át kellőképpen annak a súlyát és nem képesek felfogni azt, mi történik, ha a csapat kiesne az NB3-ból. Némiképp érthető, ha egyeseknek a kedvét szegi az eredménytelenség, de a nehéz helyzetekben mutatkozik meg az ember valódi jelleme, márpedig nekünk győztes típusú játékosokra és erős karakterekre van szükségünk.

• Vannak-e megoldási alternatívák, miben látja a kiutat? 

• Z. S.: Sok videózás, egyéni elemzések, csapatelemzések kiemelten fontosak. Minden játékos hétről-hétre megkapja a megfelelő információt/anyagot, hogy mit szeretnénk viszontlátni, illetve hogy az adott poszton tudja, mit várunk el tőle. A legutóbbi mérkőzésről mindig megkapja mindenki egyénenként, hogy ki hányszor találkozott a labdával, milyen döntéseket hozott és milyen döntést kellett volna hozni, milyen pozíciókban helyezkedett és milyenekben kellett volna, milyen technikai és/vagy taktikai hibája volt és így tovább… Itt nagy részben a játékosokon múlik, hogy ezeket az információkat hogyan képesek elraktározni és miképpen tudják adaptálni, beépíteni a játékukba a soron következő bajnoki mérkőzéseken — mert sajnos még ezek ellenére is nagyon sok a rendszeresen visszatérő hibák a játékunkban. Ez utóbbi lehet hozzáállásbeli és képességbeli kérdés is, de ha ezen hibáinkat nem vagyunk képesek levetkőzni, akkor már ezen a szinten is újra és újra meg fogják torolni — mint ahogyan azt már tapasztalhattuk a szezonban elégszer.
  Mindenképpen fontos lenne egy nyerő közeget és ezzel együtt egy nyerő hozzáállást, egy “flow-t” kialakítanunk, ami a Honvéd elleni győzelemmel úgy tűnt, sikerült is megteremtenünk, ám ebbe belekapaszkodni már nem jött össze. Ahogy fentebb említettük, a folyamatos kudarcok is nyílván megtépázták a mieink önbizalmát, de ezt is kezelni kell, hogy az aktuális helyzetünk a pályán ne okozzon frusztrációt. 

• M. Z.: Annyival egészíteném ki az előttem elhangzottakat, hogy úgy érzem, szakmailag mindent megkapnak a játékosok az NB3-as szinthez, és ez a csapat kétség kívül alkalmas lenne arra, hogy jobb eredményeket tudjon elérni. Ki merem jelenteni, hogy az a szakmai munka, ami a csapatnál van, az NB3 feletti. Sok fiatal játékos van, akikben eddig is bíztunk, és bízunk benne, hogy a hátralévő mérkőzéseken bebizonyítják, hogy igenis jogosan fektettük beléjük a bizalmat. 

• Egyrészt/másrészt: pozitív és negatív forgatókönyvet egyaránt kalkulálva (bennmaradás / kiesés) miképpen alakulhat az egyesület jövője?

• Z. S.: Kevés időnk van és kevés meccs maradt. Lépéskényszerben vagyunk, minden meccsen a három pontért megyünk. Talán ha hamarabb el tudtuk volna kezdeni az effajta szakmai munkát, akkor talán hamarabb is mutatkozott volna előrelépés. Azonban még van esély kikecmeregni a mederből.
  Csak a pozitív forgatókönyvvel kalkulálok, másba nem is szeretnék belegondolni. 

• M. Z.: Volt egy pillanat, amikor már úgy éreztem, hogy sajnos már nem látni annak reményét, hogy a csapat bent tudna maradni, de átgondolva a váci mérkőzésen látottakat, némileg visszakaptam a reményt. Én addig nem is akarok tervezni, amíg hivatalosan meg nem húzzák a vonalat, nem szeretnék negatív végkifejletben gondolkodni. A klub NB3-ra készül, a szezon végeztével pedig majd okosabbak leszünk a hogyan továbbot illetően.

Sok sikert kívánunk a csapatnak a hátralévő időszakban! 

Hajrá Rákosmente, hajrá RKSK!
/Ny. K./