szabadkikötő

Szombaton a BLSZ 1. harmadik fordulójáhozvérjeztübk, ahol a SZAC, illetve a Vízművek elleni csatát a Szabadkikötő elleni derbi követte. A “Tintahalakkal” legutóbb még a járvány előtt találkoztunk, akkor egy szögletből becsavart góllal tudtunk ellenük nyerni. Azóta mindkét együttes kerete gyökeresen megváltozott, és a célok is változtak. Mindkét gárda szezonbeli első győzelmére készült, így itt is-ott is nagy várakozás előzte meg a meccset. 

Március 15-ei nemzeti ünnep miatt a megszokottól eltérő módon, szombaton játszottuk le soron következő bajnoki mérkőzésünket, ahol a THSE-Szabadkikötő vendégeként léptünk pályára. Mint ahogyan a beharangozónkban is írtuk, céljaink elérése érdekében a mostani összecsapást “kötelezően húzandónak” tituláltuk, mindannak ellenére, hogy biztosra vehettük: ez a meccs sem ígérkezik sétagaloppnak. Amikor megérkeztünk, láthattuk, hogy az ellenfelen túl a pálya talajával is meg kell majd küzdenünk, illetőleg a jelenlegi járványhelyzeti intézkedések miatt a szurkolók buzdítására sem számíthattunk. 

Fájó heteken vagyunk túl, a kezdeti pontokban gazdag fordulókat vesztes mérkőzések sora váltotta fel, a negatív szériánkon azonban hol kozmetikázzunk, ha nem éppen a Magyar Kupa első körében? A 128-as táblán ellenfélként az NB3 Nyugati csoportjának sereghajtóját, a THSE-Szabadkikötő együttesét „dobta a gép”, így a papírforma alapján miért is ne gondolhattuk volna azt, hogy ezúttal valóban egy nyerhető párharcnak nézünk elébe? Hogy aztán 90 perc után hogyan festettünk, az sajnos hagy némi kívánnivalót maga után…