Búcsú a Kupában!

Fájó heteken vagyunk túl, a kezdeti pontokban gazdag fordulókat vesztes mérkőzések sora váltotta fel, a negatív szériánkon azonban hol kozmetikázzunk, ha nem éppen a Magyar Kupa első körében? A 128-as táblán ellenfélként az NB3 Nyugati csoportjának sereghajtóját, a THSE-Szabadkikötő együttesét „dobta a gép”, így a papírforma alapján miért is ne gondolhattuk volna azt, hogy ezúttal valóban egy nyerhető párharcnak nézünk elébe? Hogy aztán 90 perc után hogyan festettünk, az sajnos hagy némi kívánnivalót maga után…

_{(Balogh Máté először kapott kezdőként bizalmat - a nagyobb képminőségért kattints a képre!)}

Őszies, hideg napon langyos első félidőnek lehettünk szemtanúi, ahol mindkét fél óvatoskodó futballal nyitott – magyarázható ez azzal, hogy mindkét együttes a stabilitásra helyezte a fő hangsúlyt. Jobbára mind a két gárda hátsó szekciójában folyt a labdabirtoklás, előrefele játék csak elvétve történt meg, és mivel mi, illetve a vendégek is egyaránt a félpályánál húzták meg a védekezést, a labdajáratás zavartalan volt, a felpasszok viszont már annál nehézkesebbek. Ha mégis előrébb tudott veselkedni valamelyik csapat, akkor a támadásokat jórészt egyéni hibák előzték meg, ezáltal alakulhattak ki gólhelyzetek a kapuk előtt. Rés a pajzson mindig akadt, látták ezt a „halak” is, helyzeteikkel viszont nem sáfárkodtak kellőképpen. Mindez elmondható rólunk is, ugyanis nekünk is sikerült alkalmanként hazárd pillanatokat okozni a vendégek kapujának előterében, ám hol Csontos Krisztián védett, hol pedig a gólvonalról sikerült kivágni a hálóba tartó labdát.

A 33. minutumban aztán megtört a gólcsend, egy pillanatnyi rövidzárlat kövwtkeztében Gere Zoltán gyalogolhatott el egészen a kapuig és lőhette el a játékszert a tehetetlen hálóőrünk mellett. 0:1, amely a félidei eredményt is jelentette.

_{(Szalay Alex most szombaton debütált a kapuban, és jó teljesítménnyel is rukkolt elő - a nagyobb képminőségért kattints a képre!)}

A szünet után valamelyest gyorsabb második játékrészt láthattunk – nem is meglepő, hiszen a kapott gól okán lépéskényszerben voltunk. Szélről belőtt labdák jellemezték a támadásaink nagyrészét, és bár az edzéseken számtalanszor gyakoroltuk a beívelt labdákra való érkezést, fejjel nemigen sikerült veszélyeztetnünk. A meccs ezen szakaszában fölényben voltunk, nehezen szabadult fel a THSE ketrece, ám amikor ki tudtak jönni a szorításból, akkor kontrák révén többször is emelkedhetett a pulzusunk. Szerencsére a Kikötő helyzetkihasználása a fordulást követően sem javult, így megúsztuk újabb mattolás nélkül.

Nem úgy, mint a másik oldalon: a folyamatos védekezés rengeteg energiát emészt fel, nem is bírták ki a hármas sípszóig a halak. Nagy számok törvénye alapján a szélről való centerezések egyikéből ha fejjel nem is, de lábbal mégiscsak sikerült betalálnunk - Simita Gergő fáradhatatlan robotolása vezetett eredményhez, az ő bepasszát tudta értékesíteni a középen érkező Villányi Gergely. Egál a 87. percben!

Nem sokkal később majdnem a fordítás is bekövetkezett, ám a labda mégsem akart tovább csorogni a gólvonalon, így 1:1-el fejeződött be a rendes játékidő. Döntés híján maradva következhetett a kétszer tizenöt perc ráadás.

Méltán gondolhattuk, hogy ez jó jel lehet nekünk, ugyanis kívülről nézve úgy tűnt, a vendégek kezdenek teljesen elkészülni az erejükkel, mi pedig vagy jó erőnlétben vagyunk, vagy jól gazdálkodtunk az energiánkkal. Emellett érdemes kiemelni, hogy utánpótlás-játékosunk, Bányai Péter csereként beállva sokat lendített a csapaton, és a rendes játékidőn felül a túlórában is nagy munkabírásról tett tanúbizonyságot. Újabb góllal azonban nem kecsegtetett egy kísérletezésünk sem – pedig bőven meg volt rá a lehetőségünk.

_{(A tizenegyesekre esett a sor - a nagyobb képminőségért kattints a képre!)}

Ha fél óra alatt sem tudtak dűlőre jutni a felek, akkor majd a tizenegyespárbajban hirdetünk győztest. Az idegek harcában is sokáig egyenrangú ellenfelek néztek farkasszemet. A mi oldalunkról Vattai Balázs, Nagy Dániel, Horváth Bence, Villányi Gergely, Nyul Krisztián és Lovász Bence is higgadtan értékesítette a maga büntetőjét, ám a Kikötőnél szintén hidegvérű tizenegyesrúgók sorakoztak fel, egy ember híján minden sorra kerülő játékos sikerrel vette a ránehezedő nyomást. Nálunk viszont a 8. rúgás a felsőlécen csattant, ez pedig a vesztünket jelentette. Idejekorán búcsúzni kényszerülünk a Kupából.

Bosszantó, fájó, kellemetlen – az összes jelző igaz lehet, ugyanis egy olyan összecsapáson vagyunk túl, amiből akár sokkalta többet is kihozhattunk volna. Ezzel továbbra is mélyültek a gondjaink, amiből mihamarabb ki kell találnia a csapatnak. A Makó ellen tehetjük meg ehhez az első lépést (és egyúttal a sokadik próbálkozásunkat).

Rákosmente FC – THSE-Szabadkikötő 1:1 (büntetőkkel: 6-7)

Hajrá Rákosmente, hajrá RKSK!
/Ny. K./