Labdarúgás: Hamar búcsúzni kényszerültünk a Kupától

A hétvégén nem volt bajnoki forduló, ám így sem maradtunk meccs híján. Csapatunk a Magyar Kupa 6. fordulójában a Ceglédi VSE vendégeként lépett pályára, ahol egy odavágó mérkőzésen dönthettünk 64 közé jutásról.

Ugyan a 38 forduló mellett nem épp a kupameccs jelentette számunkra a legnagyobb prioritást, tovább nehezítette a dolgunkat, hogy Vattai Balázs, Nagy József, Győrfi Benedek és Bányai Péter sem léphetett pályára kisebb sérülés miatt. Mindazonáltal lehetőséghez jutottak olyan játékosok is, akik idáig kevesebbszer jutottak szóhoz, továbbá egy utánpótlásból felkerült labdarúgónk is debütálhatott, Potocska Roland Milán személyében.

Nem akarjuk ismételni önmagunkat, de sajnos meg kell tennünk: újfent megadta a találkozó alaphangját a rossz kezdésünk, mivel ismét idejekorán, egész pontosan a 11. minutumban kapitulálni kényszerültünk. Majoros Szabolcsot nem sikerült kellőképpen szorosan fognunk egy szögletrúgást követően.

Ezt követően viszont – még – nem búslakodtak a mieink, eleinte egyenlő erők küzdelmét láthattuk a pályán. Alapvetően a védekezésre fektettük a hangsúlyt, és onnan igyekeztünk gyors kontrákat véghezvinni, melyek a párharc ezen szakaszában még egészen jól működtek. Ugyanakkor a ceglédiek kezdeményezőbbeknek bizonyultak, fegyelmezetlenségeink okán pedig gyakorta maradt a kapu előterében üresen gólhelyzetbe kerülő játékos. A meccs második találatát azonban mégis mi jegyezhettük fel: Ott Márk szemfülességének következtében sikerült egalizálnunk.

Továbbra is jó iramú mérkőzésnek lehettünk szemtanúi, bár a párharcokat tekintve rendre fölénk kerekedtek a hazaiak. Később ez gólokban is megmutatkozott: a 35. percben megint sarokrúgásból tudtak a ceglédiek eredményesek lenni, majd Bartos Julián is be tudott találni nem túl szoros emberfogás mellett, így 3:1-es állással vonulhattak pihenőre a felek.

Bosszúsak lehettünk, mivel úgy éreztük, nem volt ennyivel jobb az ellenfél, a kapott góljaink pedig csupán dekoncentráltságból adódtak. Különösképp a két pontrúgás volt bosszantó, de hogy még több okunk legyen bosszúságra, a negyedik gól is pontrúgásból, egész pontosan büntetőből született. Laczkó Milán értékesítette a véleményünk szerint ajándéktizenegyest. Hozzá kell tennünk, hogy a szünetről visszaérve mindkét oldalon adódott véleményes eset a büntetőterületen belül, a bíró pedig végül a harmadik ilyen játékhelyzetet, a talán legártalmatlanabb szituációnál mutatott a mészfoltra.

A negyedik elszenvedett találat után azonban abszolút hitehagyottá vált az együttes, és az ellenfél támadásvezetéseihez is jobbára már csak asszisztáltunk. Egy-két kósza helyzetet mi is kialakítottunk, az ekkor már teljes nyugodtsággal játszó Cegléd viszont sorra dolgozta ki a ziccereket. A hajrában ötödjére is mattolásra kényszerültünk, Bagó Patrik állította be az 5:1-es végeredményt.

Húzóembereink hiánya meglátszott a csapat játékán, ám ezen felül is rengeteg párharcot vesztettünk, a második félidőben pedig az akarat is kiveszett az együttesből. Tanulni kell belőle, de aztán gyorsan el is kell felejteni…

Ceglédi VSE – Rákosmente FC 5:1
Gsz.: Ott

Hajrá Rákosmente, hajrá RKSK!
/Ny. K./