Egy góllal jobbnak bizonyult ellenfelünk a főpróbán

A felkészülés zárásaként, “főpróba” címszóval játszottuk le Cegléden utolsó edzőmeccsünket, ahol a jövő hétvégi rajthoz igazodva füvön, vasárnap, ebéd utáni kezdéssel mértük össze erőinket. Mivel idáig jóformán műfüvön készültünk a tavaszi nyitányra, az ellenfélen túl a füves borítással is dacolnunk kellett. Igaz, épp a nehezített körülmények miatt volt érdemes ezt a meccset is lekötni, hiszen az idei első fordulóban is hasonló viszonyok között kell majd soron következő ellenfelünkkel farkasszemet néznünk. 

Bár, hogy mely játékosokból tevődik össze a csapat legerősebb tizenegye, nincs kőbe vésve, ám a bajnoki előtti utolsó meccsen Véber György a Szűcs - Pekowski, Nagy J., Balaskó, Rosta - Karacs, Bagdán, Vattai - Csorba, Pusztai, Horváth P. fémjelzette kezdőnek szavazott bizalmat. Hogy ki élt is a lehetőséggel, azt majd a szakvezetés eldönti, azonban azt “szimplán szurkolói szemmel” is megállapíthatjuk: a játékosok jól alkalmazkodtak a füves pályához, és több esetben is szemrevaló futballt tudtak a mieink felmutatni. 

A mérkőzés a hazaiak nyomásával indult, de később egyre jobban belejöttünk a meccsbe, és egyre több- és több akciókat tudtunk vezetni. Kísérletezéseink az első félidőben jobbára vagy célt tévesztettek, vagy a ceglédi védők valamelyike tudott megfelelő időben és ütemben tisztázni, de persze a hazai portás sem maradt nyújtózkodás nélkül. Gólig azonban ekkor még nem jutottunk el, bezzeg a Cegléd - viszonylag váratlanul - igen. Ráadásul lélektanilag igencsak jókor: a 40. minutumban egy oldalszabadrúgás utáni kavarodásból került a labda a hálónkba. 

A szünetig az eredmény nem változott, vezetőedzőnk pedig a támadójátékot élénkítvén Csorba helyére Bányait, Balaskó helyett pedig Szántót állította be. A játék képe számottevően nem változott, ekkor is mi birtokoltuk többet a labdát és gyakorta juttattuk el a támadóharmadig, ám a hazaiak tudatosan megszervezett, gyors kontrákra alapuló játékstílusa is bőven hordozott magában veszélyt. Mindazon túl, hogy csapatunk valóban uralta a mezőnyt, feltételezhetően a ceglédiek alapvetően is a mélyen meghúzott védelmi vonalra és abból vezetett ellentámadásokra apellált. Mi sem példázza ezt jobban, hogy a második találatuk is éppen egy kontratámadásból született. 

A 2:0-s előny hatására már kevesebb hangsúlyt fektettek a hazaiak a támadásokra, mi pedig a hátrány ellenére is igyekeztünk a saját játékunkat játszani, illetve próbáltuk ráerőltetni azt ellenfelünkre. Hosszas próbálkozásainkat végül egy ízben siker koronázta, amikor a csereként beállt Lovász Bence ragyogó beadását értékesítette egy másik csereember, Bányai Péter. 

Talán jókor jött a szépítés, ugyanis maradt még idő legalább ikszre menteni a párharcot, ám a további próbálkozásaink nem vezettek eredményre, így 2:1-es vereséggel zárult az utolsó felkészülési mérkőzésünk. 

A végeredmény ellenére érzésünk szerint jól játszott a csapat, még ha a mostani teljesítményünk nem is párosult eredményességgel. Bízunk benne, hogy a Budapest Honvéd-MFA ellen győzelemmel tudjuk nyitni a 2020-as év első tétmeccsét! 

Ceglédi VSE - Rákosmente FC 2:1

Gsz.: Bányai 

Hajrá Rákosmente, hajrá RKSK!