Újabb siker, ezúttal itthon!

Az NB3 Közép csoportjának 20. játéknapján a tavalyi bronzérmes Iváncsa KSE együttesét láttuk vendégül a Pesti úton. Mint ahogyan a beharangozónkban is említettük, csaptunk különösképpen várta a szombatit, ugyanis mindenféleképpen revansot akartunk venni az őszi odavágó eredménytelensége miatt. 

Az eddigi mérkőzéseinken is látszódott, hogy az elmúlt félévhez képest szerkezetileg sokkal stabilabbak, összeszedettebbek lettünk, és a támadásépítéseink is jóval gördülékenyebben mennek végbe. Hátul a csapatunk hozta a már-már megszokottnak mondható masszivitását, míg elől a pálya viszontagságos állapota ellenére is képes volt kombinatív játékot produkálni az amúgy igencsak kulturált futballt femutató iváncsaiakkal szemben. Mindamellett mindenképp említésre méltó a csapat mentális ereje, ugyanis a meccs teljes egészében olyan nagy mértékű küzdeni akarásról tettek tanubizonyságot, amire csettinteni lehet.

Pazarul kezdtük a találkozót, már a harmadik minutumban vezetéshez jutott együttesünk: Korozmán löbbölt szép mozdulattal a védők mögé Kiss Dávid irányába, a mélységből kiugró szélsőnk pedig tökéletesen rúgta el a hosszú sarkot. Jobb forgatókönyvet kezdésül nem is kívánhattunk volna, ami első sorban véleményünk szerint éppen a már említett küzdőszellemnek köszönhető. A gólon kívül egyébként az első félidőben jobbára a vendégek voltak inkább kezdeményezőbbek, akik rövidpasszos játékot alkalmazva igyekezték ledolgozni hamar elszenvedett hátrányukat. Helyzetek tekintetében nagyjából döntetlenszagú volt az első játékrész, ám mivel végül egyik akció sem zárult találattal, 1:0-s rákosmenti előnnyel vonultak pihenőre a felek. 

Mondhatnánk, hogy a szünetben rendeztük a sorainkat, azonban legnagyobb örömünkre taktikailag az elvárt teljesítményt nyújtotta a gárda, és ezt a mutatott formát a második 45 percre is képesek voltunk átmenteni. Ezzel szemben negyed órával a pauza után mégis a fejér megyeiek tudtak egyenlíteni, amikor egy beadásnak tűnő lövést nem tudtunk kifejelni, így egy önmagában kevés veszélyt hordozó szituációnak kapitulálás lett a vége. 1:1. 

A gól szerencsére nem zavarta meg együttesünket és továbbra is ugyanazon a fordulatszámon tették a dolgukat a játékosok. Nem is tartott sokáig a patthelyzet: alig három perc múltán Villányi Gergely robbant szögletből a megfelelő helyre a legmegfelelőbb pillanatban, így ismét a magunk javára tudtuk fordítani a párharcot. 2:1.

A lépéskényszerben lévő iváncsaiak továbbra is sokat birtokolták a labdát és súlypontáthelyezéses játékkal próbálták újfent háromesélyessé tenni a találkozót, védőinket azonban nem tudták újfent kétvállra fektetni, ami azt jelentette, hogy 160 nap elteltével ismételten otthon tudtuk tartani a bajnoki pontokat. Ezzel a győzelemmel valamelyest sikerült meglógnunk a veszélyzónától, és egészen a kilencedik pozícióra ugrottunk fel a tabellán. A Szeged2011 után egy újabb nagy skalpot gyűjtöttünk be, ahol az eredményességen túl számos jó egyéni teljesítménynek is tapsolhattunk. 

Gratulálunk srácok, csak így tovább! 

Rákosmente FC - Iváncsa KSE 2:1 
Gsz.: Kiss D, Villányi 

Hajrá Rákosmente, hajrá RKSK!