Jobb helyzetkihasználás döntött

Hazai pályán fogadtuk a Dunaújváros PASE együttesét az NB3 Közép csoportjának 18. játéknapján. Szemerkélő esőben, nehéz talajon próbáltuk tudásunk legjavát nyújtani, bízva abban, hogy a nyár végihez hasonlóan ezúttal is meglepetést tudunk majd okozni. 

Horváth Patrik Kozármislenyben elszenvedett sérülése nyomán nem volt a keret tagja, ellenben az odavágón gólt szerző Korozmán Norbert igen, aki makacs sérüléséből felépülve egyből a kezdő tizenegyben találtatta magát. Mellette szintén a sípszótól kezdve pályán volt a Balmazújvárosból érkező Aranyos Mózes is, aki ezzel a mérkőzéssel debütált hivatalosan is tétmérkőzésen csapatunknál. Hiányzott azonban a 18-as keretből Villányi Gergely, aki ötödik sárgalapja miatt került kényszerpihenőre, míg Pálfalvi Csaba továbbra is sérüléssel bajlódik, így alapos fejtörést jelentett Gálvölgyi István számára, milyen összeállításban küldje harcba gárdánkat. 

Nem kezdtük rosszul a mérkőzést, az első félidőben mondhatni, mi irányítottunk a pályán. Az igencsak leterhelt pályán csupán elvétve alakulhatott ki gyors rövidpasszos játék, ezért nem is vállaltak be kockázatos átadásokat a felek a védőzónában. Mi ugyan a lehetőségekhez mérten próbáltuk a lehető legnagyobb tempóban járatni a labdát, játékosainknak az ellenfelen túl az elemekkel is meg kellett küzdeni. A vendégek mélységi indításokkal próbálták előrejuttatni a játékszert, helyzeteik többsége ívelt labdákból és kontratámadásaik révén adódott. Kísérletezéseik azonban nem hordoztak magukban különösebben nagy veszélyt, ám a másik oldalon mi sem tudtunk kellően komoly ziccerbe kerülni. Adósak maradtak a gólokkal a csapatok az első 45 percben. 

A második félidő is látszólag jól indult együttesünk számára, ekkor már több helyzetet is felirhattunk a nevünk mellé. A gólt viszont nem a mi, hanem az ellenfelünk szerezte; egy elsőre veszélytelennek tűnő szituációból Tóth Tibor hozta ki a legtöbbet, a hálónkba talált. 0:1. 

Lépéskényszerbe kerülvén igyekeztünk még nagyobb erőket mozgósítani az egalizálás érdekében, és ugyan mezőnyben az újvárosiak fölé kerekedtünk, a kapu előtt állni tudták a sarat (a szó átvitt és szoros értelmében egyaránt) a pirosmezesek. Kísértetiesen hasonlított a meccs a harmadik fordulóban látottakra, csak éppen felcserélt szerepkörökkel. 

A legeslegnagyobb izgalmak a hajrára maradtak: a 78. percben a hórigorgas Kis Balázs elkésett becsúszását követően második sárgalappal kénytelen volt idő előtt elhagynia a játékteret, a Fejér megyeiek 10 emberre fogyatkozása által pedig sokkal több tér állt rendelkezésünkre az újabb lehetőségek kialakításához. A hátralévő percek egyértelműen rólunk szóltak, valósággal beszorítottuk ellenfelünket a kapujukhoz, ám hiába a tömérdek helyzet és az emberelőny, nem sikerült a gólvonalon túlra helyeznünk a játékszert. A PASE kaparintotta meg a három pontot. 

Összegezve a látottakat úgy véljük, mi voltunk a játszósabb csapat és a kísérletezéseket tekintve is a mi oldalunkra billen a mérleg nyelve, a legfontosabb statisztikában, avagy a góllövésben nüansznyi különbséggel jobbnak bizonyult a vendég együttes. Kár érte, főként a többi párharc alakulása végett, de csüggednünk még ennek ellenére is, egy pillanatig sem szabad. Véleményünk szerint rászolgáltunk volna legalább egy-, de akár több pontra is, azonban a pályánk minősége nem igazán engedi, hogy abban a felfogásban játsszunk, amellyel edzőmeccseken is sikeresek tudtunk lenni. 

Jövő héten egy hasonló kaliberű gárdával szemben, a tavaly még NB2-ben vitézkedő Szeged-Grosics Akadémia ellen kell a legjobb formánkat nyújtanunk idegenben. Küzdenünk kell és küzdeni fogunk! 

Rákosmente FC - Dunaújváros PASE 0:1

Hajrá Rákosmente, hajrá RKSK!