Fájó vereség!

Tegnap Iváncsára látogattunk, hogy lejátsszuk soron következő bajnoki mérkőzésünket az NB3 Közép csoportjának 5. játéknapján. Aktuális ellenfelünknek hatványozottan szüksége volt a pontokra, ugyanis egy hárommeccses nyeretlenségi szériából próbáltak mihamarabb kikecmeregni, egy újabb vereség esetén pedig már igencsak hátul találták volna magukat a tabellán. Ellenben mi is a három pont reményében kéltünk útra, gondolván, most lehetne kihasználni az iváncsaiak pillanatnyi gyengélkedését.

Jó iramban kezdődött az első játékrész, harmadik vonalbeli viszonylatban remek tempójú mérkőzésnek lehettünk szemtanúi. Nagyjából húsz percen át mezőnyfölényben futballoztak a hazaiak, többet birtokolták a mi térfelünkön a labdát, és a helyzetbe kerüléseiket illetően is kívülről nézve többször megemelkedhetett a pulzusunk. Az ellenfél kezdeti dominanciája ellenére azonban kontratámadások révén nekünk is voltak komoly lehetőségeink, melyek által számos alkalommal, némileg több szerencsével könnyedén előnyre tehettünk volna szert. Ám nem sokkal később Pendl Alex a feltételes módot kijelentővé változtatta, ugyanis a 35. percben a tizenhatos előteréből precíz megmozdulással tekert Dániel Csaba hálójába. 0:1.

_{(Földön és a levegőben is küzdeni kellett minden egyes labdáért - a nagyobb képminőségért kattints a képre!)}

A vezetésünk viszont nem tartott sokáig, két perccel később egy könnyűszerrel megadott, de befújható tizenegyest értékesített az előző kiírás gólkirálya, Balogh László. 1:1, majd a patthelyzetre módosulást követően sajnos a fordításra sem kellett sokat várni. Ezúttal az Iváncsa kényszerült kontrázásra, ámde a létszámfölényes szituációt könyörtelenül ki is használták. Cseszneki Richárd lódult meg a jobbszélen teljes magányosságban, a kapu torkáig gyalogolva pedig már nem volt szíve kihagyni a kihagyhatatlant. 2:1, ezzel az állással vonulhattak pihenőre a csapatok.

_{(Kiss Dávid egyenlítő találatának örülnek a játékosok - a nagyobb képminőségért kattints a képre!)}

A második félidőben sokáig „partiban voltunk” a tavalyi bronzérmessel, eleinte kiegyenlítettnek látszott az összecsapás. Legnagyobb örömünkre a 61. minutumban Kiss Dávid jóvoltából ismét háromesélyessé tudtuk tenni a találkozót, de az örömködésről ezúttal sem tudunk hosszas sorokat idézni, mivel az első játékrészben látottakhoz hasonlóan újfent csak két perc kellett az Iváncsának ahhoz, hogy a gólunkra válaszolni tudjanak. Folmer Krisztián szerezte csapatának harmadik találatát.

Innentől kezdve rohantunk az eredmény után és mindent egy lapra feltéve támadtunk, hogy ismételten vissza tudjunk kapaszkodni a meccsbe. A kitámadás mindig kockázatos – kockázatvállalás nélkül márpedig nincs siker –, az okosan játszó vendéglátók viszont végig kontrolálták a párharc ezen szakaszát, így a hajrához érve részünkről meglehetősen csúnya végjáték következett be. A 80. percben Cseszneki duplájának tapsolhattak a szurkolók, a 92-ben pedig a csereként beállt Szauter István állította be az 5:2-es végeredményt.

_{(Cseszneki Richárdot nehéz volt tartani - a nagyobb képminőségért kattints a képre!)}

Nem szabadott volna, hogy a vége így alakuljon, az utolsó negyed órában teljesen szétesett a csapat. Sajnos megérdemelten győzött az Iváncsa, az idáig mindössze két gólt kapó együttesünknek nyomban ötöt tudtak lőni, ami kétség kívül komoly fegyverténynek mondható hazai oldalon. Jövő héten a SZEOL SC ellen lesz lehetőségünk a javításra – az a játéknap sem ígérkezik könnyebbnek.

Iváncsa KSE – Rákosmente FC 5:2
Gsz.: Pendl, Kiss D.

Hajrá Rákosmente, hajrá RKSK!
/Ny. K./