Nem sikerült pontot szereznünk a Csepel UFC ellen, sőt, mi több, a végén csúfos(nak látszó) vereségbe szaladtunk bele. Aktuális ellenfelünk a tavaly veretlenül ezüstéremig jutó gárda jogutódja, csak ugyebár a nemrégiben még bajnoki címre törő játékoskeret majdnem teljes egésze áttranszferált a Csep-Gól FC jogutódjának számító Csepel TC-be, így aktuális ellenfelünk más célkitűzésekkel, de ugyanolyan motivációval vágtak neki az idei kiírásnak. A keret kicserélődése azonban nem minden, tudtuk, hogy brusztolós, nehéz összecsapásnak nézünk elébe.
Előzetes várakozásaink beigazolódtak, nehezen találtak fogást a felek egymáson, és jobbára mezőnymunkát láthattak a kilátogató nézők. Apróbb helyzetecskéket feljegyezhettünk ugyan, de egyik sem volt olyan, amely jelentős gólveszélyt hordozott volna magában. Aztán jött a hajrá, ahol már egyre jobban kinyílni látszott a védekezésünk — lévén a győzelemre játszottak a mieink —, és így egyre többször megtalálták a rést a pajzson a csepeliek. Egykori labdarúgónk, Mohácsik Gábor vette be a kapunkat a 73. minutumban, majd rá három perccel az ex-Honvédos, NB2-es múlttal rendelkező Stoiacovici Dávid is betalált, és innentől kezdve szétesni kezdett az addig stabil játékunk… A két gólt újabb kettő követte, Sulyok Richárd folytatta a kék-piros sormintát, majd a rendes játékidő letelte előtt egy perccel Horváth Ádám tette fel a pontot az i-re, és alakította ki a 4:0-s végeredményt.
A végjáték egészen másképp alakult, mint ahogyan azt addig sejteni véltük. Ikszes mérkőzés volt, súlyos fiaskó kerekedett ki belőle. Tanulni kell belőle…
Rákosmente FC — Csepel UFC 0:4
Gsz.: -
Hajrá Rákosmente, hajrá RKSK!
/Ny. K./